Örökbefogadás

Rengeteg szempontot kell figyelembe venni egy kutya kiválasztásánál, legyen az tenyésztőtől
vásárolt vagy örökbe fogadott.
Szem előtt kell tartani a család életvitelét, életritmusát, azt, hogy kisgyerekes családba kerül-e a
kutya, vagy idős emberekhez, aktív, sportos környezetbe vagy egy „lustább” helyre. Soha ne
válasszunk az alapján házi kedvencet, „mert ez olyan cuki”, vagy „mert nekem ez tetszik”. Ha
rengeteget sportolunk, válasszunk nagyobb mozgásigényű kutyát (vizslát, agarat, border colliet, stb.),
ha kényelmesebb életvitelt folytatunk, akkor inkább egy kisebb testű, lomhább eb mellett tegyük le
voksunkat.
Minden állatmentő szervezetnél, fajtamentőknél, menhelyeken az örökbefogadási protokoll azzal
kezdődik, hogy részletesen megismerik a családot, figyelembe veszik, hogy tapasztalt gazdiról van-e
szó, vagy kezdő kutyásról, milyenek a tartási körülmények. Az egyik legfontosabb szempont a
biztonságos kerítés megléte. Fajtamentő egyesületeknél általában több önkéntes segíti a munkát, így
nagyon sok esetben családlátogatásra is sor kerül, ahol gyakorlatilag azt ellenőrzik, amit a leendő
gazdi korábban leírt magáról. Ha minden körülmény megfelelő, sor kerülhet az örökbefogadási
szerződés aláírására. Amennyiben kölyökkutyát fogadtunk örökbe és ivartalanítása nem történt meg,
az állatot ivartalanítási kötelezettséggel vehetjük magunkhoz, melyet az örökbeadó szervezet
szigorúan ellenőriz. Azonban akadnak olyan menhelyek is, amelyek mindenképpen vállalják az
ivartalanítás költségeit.
Ha örökbe fogadunk, két kutyán segítünk: azon, amelyiket magunkhoz vesszük és azon is, amelyik az
ő helyére kerül. A menhelyeken, fajtamentőknél szinte mindig teltház van, így nagy valószínűséggel
találunk az igényünknek megfelelő házi kedvencet – és addig sem a kölyök-gyárakat támogatjuk. Az
örökbefogadás melletti érv továbbá, hogy a kutyát a menhely gondozói vagy ideiglenes befogadói
már részben megismerték, információval tudnak szolgálni a természetét és viselkedését illetően,
segíteni tudnak a kiválasztásban. Ezek a gazdára váró ebek oltva, chipezve, féregtelenítve, alap
betegségekre szűrve vannak, a felnőtt kutyák ivartalanítva, így néhány költséggel már nem kell
számolnunk. Nem utolsó sorban egy menhelyes kutyából is ugyanolyan szerető házi kedvenc válhat –
akivel vizsgákra, versenyekre, kirándulni járhatunk – mint egy tenyésztőtől vásárolt kutyából.
Nagyon fontos tanács, hogy az örökbefogadott kutyával ugyanúgy viselkedjünk, mint egy
„természetes körülmények között” hozzánk kerülő kutyával. Ne árasszuk el túlzottan szeretetünkkel,
ha valamilyen trauma érte, ne sajnálattal és szánalommal forduljunk felé. Hagyjunk neki megfelelő
teret és időt a beilleszkedésre. Ha bizonytalanok vagyunk, kérjük tapasztalt ismerős, tréner vagy
kutyaiskola segítségét, tanácsát.

„Az örökbefogadott kutyáknak hatalmas szívük van, önzetlenül feltétel nélkül szeretnek. Végtelenül hálásak mindenért. Nagyon jó érzés az, hogy valami rossztól megmentettük és most nagyon jó helyen vannak. Hogy esélyt adtunk nekik egy jobb életre. A szemeik mindent elárulnak, ahogy ránk néznek…Kutya nélkül lehet élni de nem érdemes.”
Edit és Dezső kutyus

„Egy éve már hogy nálunk vannak, hogy szeretjük őket és hogy mindenük megvan, de ez nem mindig volt így. Túl korán meg kellett tapasztalniuk a nélkülözést, az éhínséget, a hideget, a kivertséget. 2019 december elején járunk, a kutyám akkor halt meg 3 hete, és a gyász még nagyon friss volt. Terveztünk a vőlegényemmel örökbefogadást csak nem akkoriban, hanem később. Ezt az elgondolást egy pár nappal későbbi állatvédős facebook poszt azonnal felül is írta. Jászberény, neszűri részén két pár hetes kiskutyát dobtak ki, nekik kerestek ideiglenes befogadót, menhelyet, alapítványt, egyesületet, akik megmentenék őket. Az első gondolatom az volt, hogy segítek nekik befogadót keresni. Amikor 5. napja sikertelen volt a próbálkozás, úgy döntöttünk, hogy magunkhoz vesszük őket, mielőtt nagyobb bajuk lenne. 5 hetesen semmi keresnivalója sincs egy kiskutyának az utcán, ha nem lépünk valamerre, ott halnak meg. Aki az állatvédős posztot feltette, Tóth Csenge járt ki hozzájuk etetni, amíg befogadót nem talált nekik. Egy tolnai hölgy segítségével megvalósult az örökbefogadás, december 6-án este megérkeztek hozzánk a picik. Mindig is az örökbefogadás és az állatmentés mellett érveltem, kampányoltam, az eddigi állataink 95%-a utcáról mentett volt. Ebben nőttem fel, és így neveltek is minket a szüleink, sokat segítettünk menhelyeknek is. Szerintem az állatvédelem és az állatokkal való megfelelő bánásmód otthon kezdődik. Az örökbefogadásnak rengeteg előnye van: megmentesz egy (vagy több) életet, segíted a menhelyek, állatmentők munkáját, mivel a helyére újabb kutyát tudnak megmenteni, ezzel plusz életeket menthetsz meg.Sokan azért vesznek tenyésztőtől (legrosszabb esetben szaporítótól, otthon szaporított fajtatiszta JELLEGŰ) kutyát, mert biztonságosabbnak hiszik a jellemrajz ismerete miatt, tudják milyen jellemű kutyát kapnak a pénzükért. Nincs semmi gond a fajtatiszta kutyákkal, fel kell keresni az adott fajta fajtamentését, külön oldalak vannak erre. Nagy előnye az örökbefogadásnak, főleg nagyrészt keverék kutyák örökbefogadásának, hogy zsákbamacskát viszel haza. Nálunk nagyon jó élmény volt kitapasztalni a két kiskutyánál, hogy bár mennyire hasonlítanak egymásra, mégis két külön személyiség, két külön bánásmódot kell alkalmazni. Egyikükben a “kopóság” mutatkozott meg jobban, a másikukban meg a “kotorékság”. Mindegy hogy fajtamentőktől, menhelyről, gyepmesteri telepről fogattok örökbe, minden kutyában a gazdája bánásmódja lesz a közös, hiszen a jó gazda ki tudja hozni a kutyájából a legjobbakat ha annak személyisége alapján tanítja őt. Az örökbefogadással nem csak az ő életét mented meg, teszed jobbá, hanem a sajátodét is. Tapasztalatból mondom, nincs az a törzskönyv ami jobban tudna szeretni annál, mint akit pl. az éhhalálból hozol vissza. Nekünk van választásunk, hogy honnan legyen kutyánk, nekik a rácsok mögött nincs választásuk.  Ezért ha legközelebb kutyát szeretnél, először a menhelyeken nézz körül, biztos találni fogsz számodra megfelelőt.”
Rita, Ellie és Nessy

Minden kutyás (is) örökbefogadásról szóló cikk lényege, hogy egy jól átgondolt döntés eredménye kell, hogy legyen. Nálunk nem így történt… Láttunk egy fotót egy szomorú szemű kutyusról, aki gazdára várt, mi pedig családilag döntöttünk, és vittek mindent az érzelmek, mint a Cunami. Soha nem volt kutyánk, nem volt tapasztalatunk, de tudtuk, hogy képesek lennénk szeretni, és jobb életet biztosítani neki. Nem volt fajta igényünk, mindegy volt a kora és a neme is, mi pont az a kis szomorú szeműt szerettük volna, hogy legyen végre egy család ahol otthon van. Mi döntöttünk, ő pedig jött velünk, mint egy rajzfilm főhőse, aki futva távozik a menhelyről, csak éppen visszavakkant:
– Sziasztok srácok, engem visznek!
Aztán a kezdeti boldogság után hamar kiderült, hogy semmi nem olyan mint a kutyás reklámokban. Az új jövevény a kb. 2 évével egy kiforrott egyéniség, igazi domináns kutyafiú. Úgy tűnt hamar felmérte tapasztalatlanságunkat a kutya nevelés terén, és igyekezett átvenni az irányítást. Sok segítséget és támogatást kaptunk a Tolnai kutyaiskolában, aminek eredményeképpen könnyebb, és élvezhetőbb lett a kutyussal való együtt élés. Természetesen 8 hónap után is előfordulnak bosszúságok, de minden nap szembesülünk azzal a feltétel nélküli elfogadással és szeretettel, amiben azért van részünk, mert Eyk gazdái vagyunk.
Anikó és Eyk

„Feketén-fehéren: ez az egész egy nagy lutri…az, hogy milyen kutyát KAPSZ, csak később derül ki. Ha kölyökkutyát sikerül örökbe fogadni, akkor szerencséd van és könnyebb dolgod, mert olyan kutyád lesz, amilyet faragsz belőle. De egy felnőtt, kifejlett jellemmel rendelkező, mentálisan sérült, fizikailag bántalmazott kutya nagy kihívás lehet, ha nem vagy elég tapasztalt. De hát innen szép nyerni. Ha igazán felkészültél arra, hogy egy másik élőlénnyel megoszd az életedet, nem CSAK EGY KUTYÁt kapsz, hanem egy TANÍTÓT is. Tanítót az önismeretre, elfogadásra, megértésre, türelemre, jelenlétre.
….de hogy miről is beszélek… az én zsákbamacskám Marci, a kutya. Akiben van egy kis labrador, talán egy kis vizsla, és egy kis zerge. Fajtamentőktől van, de nem a vizslásoktól, nem a zergésektől, hanem a Retriever Rescue-tól. Marci hatalmas kihívás számomra, akihez így lassan két év távlatában, kapisgálom az utat. Sokat csiszolódtunk, de még rengeteg melót kell bele tenni, amit a sok nehézség ellenére nagyon élvezek. Marci kapukon belül egy bújós, cuki, minden lében kanál kutya, néha tolakodik, néha pofátlan, kapukon kívül viszont ha meglát egy kutyát, mint az őrült akinek az élete múlna rajta ugat, hisztizik, amiből egy kívülálló maximum annyit érzékel, hogy agresszív. De szerencsére „csak” a szája nagy és esze ágában sincs a másikat bántani. Előéletéről annyit tudunk, hogy utcán találták. Akkor volt kb. 10-12 hónapos. Hogy mennyi ideig kóborolt, arról nincs információnk, de az az idő pont elég volt arra, hogy a negatív dolgok berögzüljenek. Ezeket sokszor nehéz kiradírozni, teljesen talán nem is lehet…ez egy nagyon hosszú, de szép feladat.”
Luca és Marci